Lego Kaland Csütörtök
A tegnap már jól bevált módszert követve csütörtökön is arra ébredt Tekeres apraja, hogy a nagyja hangosan és lelkesen dicséri az Urat. Miután mindenki felöltözött, a táborlakók egyik fele reggelizett, míg a másik fele reggeli torna gyanánt aknakereső munkát végzett az udvaron. Na jó, nem teljesen: valójában szemetet szedtünk az udvar különböző pontjain. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ez milyen unalmas, nagyon téved, hiszen még egy „füstbombát” is találtunk.
A nemkívánatos elemek eltávolítása után ismét LEGO került az asztalra. Csapataink kisebb alakulatokra oszlottak, és a kivik vezetésével több komoly építkezés is kezdetét vette. Elkészültek a tegnap említett csónakok, amelyek legfőbb eszközeink lesznek a kincs elérésében, illetve minden csapat épített egy-egy nagy házat is a lakók számára. Szigeteinkről eddig hiányoztak a háziállatok, de ma ezt a hiányt is pótoltuk, hiszen minden társaság megépíthette a saját állatát.
A tegnapi nap során megtanulhattuk, hogy nagyon fontos összefogni és együttműködni másokkal, ezért hidak is készültek, amelyek összekötötték egymással a különböző szigeteket. Talányos módon a kékek szigete kapta a legtöbb hidat, de ennek egyszerű oka van: térképünkön ők helyezkednek el középen. Az építkezés után következett a biblia foglalkozás, ahol először dicsértük az Urat, majd meghallgattuk Máté bácsit. Dávid és Jonatán történetén keresztül a hűségről, a barátság fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy az Úr előtt sokszor nem az a menő, amit a többség annak tart.
A szellemi táplálék után fizikait is kaptunk: ebédre zöldségleves volt grízgaluskával, valamint borsófőzelék dínóhússal. Ebéd után természetesen nem maradhatott el a gyerekek kedvence, a büfé sem. Miután mindenki elfogyasztotta a saját mértékének megfelelő – plusz-mínusz – nasit, ismét az építőasztalokhoz ültünk. Ezúttal a tegnapi LEGO Masters mintájára legalább háromfogásos ebédet kellett készíteni. A nehézséget az jelentette, hogy ömlesztett LEGO-csomagokból kellett kikeresni a megfelelő elemeket, és saját ötlet szerint megépíteni az egyes fogásokat. Én például nem is gondoltam volna, hogy egy lime-szeletet milyen nehéz LEGO-ból összerakni. A kihívás azonban úgy tűnik, csak még jobban ösztönözte az ifjú szakácsokat, ugyanis nagyon ötletes és kiváló munkák készültek. De erről majd később, mert az ételek zsűri előtti tálalására csak az esti műsor alkalmával került sor.
Rövid uzsonnaszünet után vizes sorversenyen mérhették össze ügyességüket a különböző színű csapatok. Nagyon sok vicces és szórakoztató feladat várt rájuk. Egy lyukas poharat kellett például egy kézzel, a homlokukon tartva átvinniük az egyik asztaltól a másikig, majd a benne maradt vizet beleönteni egy edénybe. Egy másik feladat során fekve kellett továbbítaniuk a csapattársaknak egy vízzel teli poharakkal megrakott tálcát. Az, aki kő-papír-ollóban le tudta győzni az ellenfél csapatkapitányát, megkínálhatta egy pohár vízzel. Ellenkező esetben ő járt hasonló módon. A vizes verseny csúcspontján teszteltük a korábban megépített hajókat is, hogy vajon fennmaradnak-e a vízen. Képzeljétek, a nagyobb hullámzás ellenére egyetlen hajó sem süllyedt el (teljesen).
A sok nevetést vacsorával tetőztük, majd elérkezett a várva várt főzőműsor, vagyis az elkészített ételek kiértékelése. Legnagyobb meglepetésünkre a híres ételkritikus, Anton Ego is tiszteletét tette nálunk. Ő volt a zsűri egyik tagja egy olasz szakértő és egy magyar mesterszakács, a 112 éves Bözsi néni társaságában.
Kifejezetten színvonalas felhozatalt kellett értékelniük. A homártól kezdve a tacón át egészen a gyümölcslevesig jobbnál jobb fogások kerültek eléjük – természetesen a hamburger, valamint a sült krumpli sem maradhatott ki. A desszertekre és az italokra már ki sem térek, mert akkor talán még pénteken sem kerülne ki a blog.
A zsűrinek nagyrészt tetszett a kínálat – Egót kivéve –, és hamar kiderült, hogy ki mit szeretett látni a tálcákon. Olasz szakértőnk a paradicsom és a bazsalikom különböző megjelenési formáit értékelte nagyra, Bözsi néni pedig minden tipikusan magyar ételt elragadtatva üdvözölt. Ego nem sokat dicsért, így leginkább csak azt tudhattuk meg, mi zavarta általában: „kevés a hús”.
Ezen a műsoron is nagyon sokat nevettünk. Különösen Bözsi néni szavajárása és karakteres aranyköpései szórakoztatták a népet. Egy száma elhallgatását kérő szobában – rögtönzött közvélemény kutatás után - 66%-os arányban Bözsi néni bizonyult a legnépszerűbb zsűritagnak.
A nap fénypontja után következett a nap legnehezebb része: az alvás. No, nem számomra, mert nekem már nagyon csukódnak a szemeim, de némi fekvőtámasz után mostanra teljescsend és béke honol. Sajnos ez az utolsó együtt töltött éjszakánk, de azért holnap is lesz nap, lesznek programok, úgyhogy még nem búcsúzunk, holnap ismét jelentkezünk.
Jó éjt, Tekeres!
