Honfoglaló Galaxistábor - péntek
Hogyan is kéne kezdenem? Én, aki tegnap este csöppentem le ebbe a szeretnivaló kis kavalkádba, talán egészen más szemszögből szemléltem az eseményeket, mint mások. Bár ez nem jelenti azt, hogy a mai napból kevesebbet láttam volna,sőt! Talán mivel még nem volt a fáradtságtól bedagadva a szemem, még többet is, mint amennyit egyébként láttam volna… Viccet félretéve: hatalmas élmény volt végig nézni egy ilyen sikeres és jóhangulatú tábor utolsó pillanatait, és nagyon nagy megtiszteltetés volt részt is venni bennük.
A reggel a tábordal felcsendülésével indult, pár fáradt, de annál lágyabb hangú kivi hangjain megszólaltatva. Az álmos buksik ki is bújtak az ajtókon, kik mosolyogva, kik fejüket rosszallóan csóválva adták tudomásunkra, hogy vették az adást: fel kéne kelni…
Kinek ne telne meg hálával a szíve egy ilyen bombasztikus hét után? A mai bibliafoglalkozáson végig dicséreteket énekeltünk: hálánkat zengtük az ég felé…
A búcsúebéd előtt még egy búcsú-vidámpark következett. A klasszikus céllövölde, íjászat, hajfonászat, szkander stb programok ezúttal egy újabb társsal bővültek: Bence tartott táncórát minden kedves táncoslábú érdeklődőnek. A lányszárny előtti tér meg is telt shuffle és hip hop mozdulatokat utánozni kívánó táborozókkal-kivikkel. A hangulat mindenestere garantált volt.
A mozgalmas délelőtt után jól esett a finom macaroni ala bolognesse, és a jóllakott porontyok tekintete végre a táborkapu felé is irányult… vagyis először a szoba felé, ami igencsak rendrakásra-összepakolásra szorult, mielőtt a hangyasereg elhagyta a tábort…
Akik szorgosan összepakolták a holmijukat, jutalonmból röpizhettek-kosarazhattak-beszélgethettek még a kivikkel egy sort, míg a rég nem látott szülők ölelő karjaiba omlottak volna.
Ja és itt egy táborvideó:
