Vándorlás a pusztában - 4. nap
Hiába, a számok nem hazudnak. Akárhogyan is számolgatom, mindenhogyan arra az eredményre kell jutnom, hogy mindössze négy napja tart vándorlásunk Tekeres pusztájában és nem negyven éve, mint ahogyan azt így csütörtök magasságában némely kivi netalán érezni véli… De nem kell aggódni! Egy kis reggeli kávé-kóla-kakaó tankolás után a kiviken már csak nyomokban látszanak az alváshiány jelei, így mennek is felüvölteni – a nyugodtabb természetűek csak felkelteni – szobáikat.
Gyors (khmm, mondom gyors) öltözködés, reggeli, rendrakás és szaladnak is a népek a reggeli dicséretre és Bibliafoglalkozásra. Azonban a Bibliafoglalkozásnak hirtelen vége szakad, amikor fejét fogva, kétségbeesetten megjelenik a jajveszékelő Áron-Elek főpap és megdöbbentő bejelentést tesz: Ellopták a frigyládát!
Nem, nem ez nem az Indiana Jones olcsó utánzata kérem szépen, hanem egy valódi bűntény! S hogy az igazságra fény derüljön, Tekeres népe nyomozásba fog, hogy visszaszerezze az elveszett frigyládát és nyakon csípje annak fosztogatóit.
Egy amálekita börtöntöltelék és egy izraeli börtönőr zavaros történeteket mesélnek egy éjszakai üldözésről, Áron-Elek és családja érdekes nyomokra hívják fel a figyelmet a Szent Sátorban, a Sátort őrző őr a tegnap éjjel elhunyt barátját gyászolja, miközben az örökké egymással perlekedő Piri néni, aki 117,5 éves és nem kenyere a pletyka, és Sári néni, akinek szintén nem kenyere a pletyka, valami szekérről beszélnek, de ezenkívül semmi másban nem értenek egyet. Bésaléel és Aholiáb, a mesterek, szintén ki nem állhatják egymást, de azért valamivel többet sikerül kihúzni belőlük, mint Piri néniből, meg a geológusból, akit csak az aranya érdekel…
A bűntény felderítése megnyugtató eredményekkel zárul, s a frigyláda hangos dicséretek közepette visszakerül a Szent Sátorba.
Erre a sok izgalomra enni kell, amit meg is tesznek mind a táborozók, mind a kivik, így a felfokozott izgalmak után jöhet a csendespihenő… vagyis jönne, ha nem lenne közben büfé, mert így a csendespihenő minden szokott lenni, csak nem csendes.
Sebaj, az élet megy tovább, de a táborozók azért igyekszenek egy lépéssel előtte futni, hogy egy perc alatt minél több ceruzát tudjanak elkapni egy kézzel, minél több pingpong labdát pattintsanak bele a pohárba, minél több Nerf lövedéket tüntessenek el játék közben (lehetőleg örökre) és ezekhez hasonlók. A percek gyorsan telnek, az eső pedig elered, ezzel véget vetve a mókának.
De a felhők is úgy látszik csak egy perc erejéig óhajtottak Tekeres tábora fölött tartózkodni, s már rohannak is tovább, nyomukban pedig újra feltűnik a nyári napsütés, így az esti dicséret kiköltözhet a Szent Sátor mellé.
Vacsora, fürdés, alvás. Huhh, bárcsak ilyen egyszerűen ment volna ez, mint ahogyan ezt most én itt felsoroltam…
I. K.
