Túlélő - szerda

Kajmánárok vizén csillan a napfény,
Gyerekek zajától hangos a harctér.
Szerdai napra virradt a reggel,
Tábori gyereknek nincs más, ez kell.

Kezdtünk egy reggeli alakival,
Csak ne érjen minket semmilyen baj!
Reggelire, ebédre és vacsorára is finomat kaptunk,
Miközben egymásnak a rekeszizmos feladathoz tanácsokat adtunk.

Rekeszekkel voltak mókás feladatok,
Bár néha úgy éreztem elakadok.
A szavak nélküli értésed most mind megtérül,
Ugyanis a következő feladat nem más, mint a hang nélkül.

Vízben, földön, mezőn is mászkálsz,
Miközben csukva a szemed, s nincs amin átlátsz.
Zászlóink lassan készen a szélben forognak,
S ez alatt minket tisztasági rendekbe sorolnak.

Az első jelvények is felkerültek a becses lobogóra,
Legközelebb szobai felsöprést kétszer vedd fontolóra!
Természetesen ma is kezünkbe kaptuk azt a fényes kis dobozt,
Amin keresztül anyu órákig sorolta a hiányomra való toposzt.

Dicséret és Biblia is szólt a szívemhez,
Ez az mi hozzátesz a legdrágább kincsemhez.
Izgul már a szívünk a holnaptól,
Küldünk majd képeket a Bakonyból.

Az utolsó etapok is lementek a nappal együtt,
Sátorban aludni ma is menjünk!
Búcsúzom kedves olvasóm az utolsó szavakkal,
Holnap is maradj távol az orvositól méteres falakkal!