Túlélő - hétfő

Otthon lenni egy darab kincs,
Azonban a hazatalálásnál jobb dolog nincs!
Minden évben szüntelen újra meg újra,
Tekeresre járunk, mint korsó a kútra. 

Már érzem a telek ismerős illatát,
S élvezem a libák, kakasok látványát.
A porral együtt a szél KIVIKET is fúj elém,
Kik segítő kezekkel jönnek felém.

S mint ahogy a nap reggel köszönti a Földet,
Feri bácsi is üdvözöl, míg viseli pulcsiból a zöldet.
Most már nekem is fülig ér a szám,
Mivel megvan a szobám ajtaján a megfelelő szám.

Szobatársaim, KIVIM és a csapatom is kedves,
S gondoskodnak arról, hogy szíve senkinek se legyen terhes.
Mind érezzük, hogy itt valami egyszerre változik,
Távolról nézzük, ahogy a rossz kedv tőlünk távozik.

S már a játékok közti váltásnak dudája szól,
Szívünk zakatol, hogy a csapat teljesítsen jól.
Vízben és szappanban ázik a cipőm és a ruhám,
S ettől tudom itt senki sem néz rám furán.

Ez az a hely, hol a pillanatot megéljük,
S közben tiszta ruha ellen koszos nekifutásokat merénylünk.
Nem bánjuk hát ha a zoknink estére szagos,
Csak zászlófelvonásnál Péter hadnagy ne legyen zabos.

 Néha azonban egy-két szigorú nézés, mint sötét vihar becsúszik,
De kisüt a nap, mikor a dicséret fülünkbe bekúszik.
Ma este a piros és lila csapat kint alszik,
Miközben szundítás helyett a szobákban zseblámpázás zajlik.

 Azonban az estével együtt most már én is fáradok,
Így mint a lenyugvó nap az égről én is távozom!
Szép estét és kellemes Jó kedvet,
és persze túléléssel teli egy hetet!