Túlélő - csütörtök

Melegen fúj a csütörtöki szellő
Hív minket a titokzatos erdő
Reggel az alaki elmaradt,
De az Őrnagy volt mit gyorsan elhadart.

Reggeli után külön széledtek bravók és alfák,
A nagyok úgy mentek Bakonyba, mint az összetartó falkák
Mi bravók addig itt töltöttük az időt a táborban,
A vizsgán egyikünk sem végezte árokban.

Mind ügyesek és gyorsak voltunk,
Miközben érdekes táncokat toltunk.
Tűzgyújtás, fűszerek de még makett is szembejött,
Nem volt olyan, hogy ez alatt a jó kedv eltörött.

Megmérettetés után volt egy rövidke szünet,
Miután felgöngyölítettünk egy rejtélyes ügyet.
BANYÓ volt a játékunk neve,
Miben megvolt a KIVIK érdekes helye.

Volt, hogy tudóssal, dezertőrrel vagy feleséggel tárgyaltunk,
S közben cseppet el sem fáradtunk.
Végül a titkárnő volt a hunyó,
De ebből nem keletkezett semmilyen bunyó.

Este volt még közös társasozás,
Lassan véget ér a tábotozás.
Holnap lesz az utolsó napunk,
Ettől a ténytől elakad a szavunk.

Fáj a szív, ha az elköszönésre gondolunk,
Nem lesz többé, hogy a KIVIjeinkhez fordulunk.
De a holnapot még kiélvezzük,
Mielőtt a hetet magunk mögött felégetjük.