Lovag – Szerda

Új nap virradt fel a tekeresi gyerek seregre. Szétszóródtak János herceg aranyai! Robin Hood hirtelen támadása következtében a trónbitorló és kísérői fejvesztve menekültek és eme fejetlenség közepette a kisanyargatott aranypénzek valahogyan kigurultak a helyükről… Ezeket szedtük össze ma reggel a focipályáról zsákmány gyanánt, és csak, hogy két legyet üssünk egy csapásra, elneveztük reggeli tornának. 

Miután az összes aranyló pénzecske meg lett, jutalmul elfogyaszthattuk a kedves konyhásnénik által már gondosan előkészített kalácsot lekvárral és vajjal. 

Mivel úgy hallottuk, hogy kintről kezdenek felhangozni az első dallamok és gyanúsan ritmusosan kezdett el dobolni valaki, gyorsan kiszaladtunk az árnyékoló alá, ahol ismét dicséret és bibliafoglalkozás várt ránk, hogy ne csak erősek és kiképzettek legyünk, hanem erkölcsösek is. Robin Hood segédei csak olyanok lehetnek, akik nem csak a rejtőzködésben, az íjászatban vagy a birkózásban jók, hanem a szívük is a helyén van!

Máté bácsitól megtanultuk, hogy a rosszat ne erőszakkal próbáljuk meg legyőzni, hanem azzal, hogy mi viszont jól viselkedünk, és ráhagyjuk az Úrra a bosszúállást. (Mi, kivik abban reménykedünk, hogy ezzel csökkent az általános lincshangulat, ami egyébként rendszeresen eluralkodik János herceg felbukkanásakor…)

A szellemi táplálkozás után újabb képzéseken vehettek részt a csapatok, mindenki egy olyanon, ahol eddig még nem volt. Érdekes megfigyelni, hogy egy-egy képzés után ki hogyan néz ki/hogyan kezd el viselkedni. Egy jó kis rejtőzködős program utáni csapat például rendszeresen valódi zsivány kinézettel rendezkedik, kormos arcuk és itt-ott avarral díszített ruhájuk minduntalan elárulja, hogy honnan jöttek. Míg akik Zsófia kisasszony legyező-és illemtan különóráján vesznek részt, igen emelkedett stílusban társalognak egymással, az sem ritka, hogy a kezükben fogott tárgyat próbálják legyezőként használni, miközben szinte természetellenesen kihúzott háttal sétálgatnak egymás mellett.

Az írnok által követett csapat a mai napon a kardvívás alapjait sajátíthatta el, hangos csatakiáltásainktól az egész udvar zengett és a kiképzés végére igazi harcosok születtek.

A délelőttöt egy kis játékkal zártuk, aminek lényege az volt, hogy egyénileg, vagy a csapattagok együttműködésével a gyerekeknek különböző feladatokat kellett megoldani úgy, hogy vagy nem használhatták az egyik érzékszervüket (legtöbbször a szemüket), vagy pedig kifejezetten csak egy érzékszervükre volt szükség. Például ahhoz, hogy különböző állathangokat felismerjenek, igencsak hegyezni kellett a fülüket, míg máshol letakart szemmel kellett kitalálniuk, hogy mit esznek, vagy, hogy éppen mi illatozik a kezükben fogott pohárból.

Csak, hogy a mustár-sajtkrém-cukor kellemetlen ízhatását eltüntessük a szánkból, ebéd következett. Ezúttal minden érzékszervünkkel élvezhettük a pocaknyugtató paradicsomlevest 😄 és a tejszínes husit a krumplival és uborkasalátával.

A jóllakott sherwoodi kisasszonyok és hősies Robin Hood utódok ezután elfoglalhatták szerény lakosztályukat és durmolhattak egy csendeset. Akik pedig igényelték, tintatartót, papírt és madártollat kérhettek, hogy üzenhessenek az otthoniaknak. (Csak közben feltalálták a telefont, így inkább azt adtuk oda, mert szerintünk így gyorsabb…) 

Hogy úszástudásukat is fejlesszük (természetesen csak a kihagyhatatlan büfé után), meglátogattuk a Magyar Tengert. Hullámzott a víz, csobbantak a gyerekek, lefáradtak a kivik (és erős reményeink szerint a gyerekek is), és mindenki arcán ott ragyogott az az édes mosoly, amit csak is egy balatoni fürdőzés festhet ránk. Ennek a visszatükröződése tette még szebbé azt a látványt, amit a túlpart hegyei nyújtottak a parton tartózkodók számára. 

Miután meggyőződtünk róla, hogy minden kis poronty minden felszerelésével együtt készenáll a hazaútra, vissza is repítettük őket egy nagy sasmadáron a táborhelyre, ahol fincsi hot-dog várt rájuk. (Eláruljak egy titkot? A kivik is szeretik a hot-dogot, de ők valahogyan máshogyan… Az íze is jó, de valahogy még sem az számít… hanem az, hogy utána keveset kell mosogatni…de sssss!)

A szabadtéren elköltött vacsora után pedig ismét lovagi hangulatba kerültünk, leültünk megnézni a tábor témáját ihlető mesét. De még el sem indíthattuk a filmet, amikor ismét megjelent a gonosz János herceg, aki „szeretettel” és persze adót kérve lovagi torna megtekintésére hívta pór népét… Végül hangos fujjolással kísérve távozott (a Biblia után és a Balaton fárasztó hatására a lincshangulatot ma sikeresen megelőztük). Ezen közbevágás után már nyugodtan folytathattuk a mese nézését.

Az éjszakai nyugovó ma először tényleg nyugodtra sikeredett, a gyerekekre boldogan indultak el az ágy felé és örültek, hogy egy ilyen tartalmas nap után már a dunyha alatt lehetnek. Most már alszik a folyosó, szunnyad az ebédlő, a Gyermekvár is szendereg. Alszanak a kisasszonyok, alszanak a kis lovagok – a fáradt írnokotok is nyugovóra tér.

Palotai Krónikák

Felelős kiadó: Herceg Földnélküli János