Lovag – Kedd
Robin Hood tegnap esti megjelenése után minden kisasszony és hős izgatottan várta, hogy ő is az ellenállás tagjává válhasson minél hamarabb. Lelkesen szaladtak ki a reggeli tornára, de természetesen csak a klasszikus „Ébresztő kis nagylányok és nagy kislányok” c. szám meghallgatása után, amit a Trubadúrunk (értsd: Nagy Geri) adott elő, hogy az esetlegesen továbbra is csipás szemek is kinyíljanak és lássák a kora reggeli kiképzés minden mozdulatát.
A „Viiiigyázz!, Tiszteeeelegj! Pihenj!” vezényszavak jelentésének elsajátítása után pedig menetelni is megtanultunk, így jutalmul egy jó kis tűz-víz-repülő játékkal zárhattuk a napot… Jaa, nem, csak a nap kezdetét. Pedig mi napestig elnéztük volna, ahogy a gyereksereg (oh, bocsánat, kijavítom magam: sherwoodi kisasszonyok és hősök) a foci pálya egyik széléről a másikra sprintel át (vagy fut, mint tegnapról tudjuk a különbséget), vagy éppen a földre veti magát.
Ezek után a reggeli is könnyen fogyott el…
A robin hoodi kaland megkezdése előtt azonban még egy fontos program várt ránk: a bibliafoglalkozás. Először énekeltünk az Úrnak pár dicséretet, majd figyelmesen hallgattuk Zoli bácsit, aki József történetén keresztül szólított fel bennünket arra, hogy legyünk áldások a környezetünk számára, és ne csak mindig élvezni akarjunk mindent. Megtanultuk, hogy sok mindent tudunk adni egymásnak: szeretetet, figyelmet, kedvességet, köszönetet, segítséget. Tudjuk, hogy Isten az ilyen embereknek még nagyobb áldást tartogat.
Természetesen csapataink sem lehetnek meg főhadiszállás nélkül, így ezek után ünnepélyes keretek között felavattuk a Tekeresi Gyerekvárat. Majd a kis harcosok magukra ölthették egyenruhájukat, a kisasszonyok pedig a fodros szoknyájukat. Így felvértezve vághattak neki a gyerekek az első lovagi kiképzésnek.
Minden csapat más-más területen próbálhatta ki magát, így most a szerény írói szemszögemből látottakat fogom papírra vetni.
Az első állomáson a fák árnyékában két táncmester várt ránk, hogy átadják az igazi mulatság hangulatát egy jó kis tánc, és egy gyors, dallamos zene segítségével. (Tánctudás nélkül ugyanis nem is igazi lovag a lovag.) Türelmesen tanulgattuk a nyolcasokra a lépéseket-kézmozdulatokat. (Még most is azon kapom néha magam, hogy azt mondogatom, hogy „Egy-két-há-négy-öt-hat-hét-nyolc”…). Bár már igencsak korgott egyesek pocakja, mégis hősiesen elsajátítottuk a táncot, így a zenével párosítva már egy igazi ünnepi forgatagba csöppenhettünk, ahol forogtak a szoknyák, csattantak a tapsok, és csak úgy dobogtak a lábak.
Mondanom sem kell, hogy ezek után mindenki jó étvággyal fogyasztotta el az ebédet, és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy rekord mennyiségű szilvásgombóc foglalta el új helyét a kis gyomrocskákban.
A Sherwoodi erdő szokásaihoz híven a jóllakott sereg leheveredett és ki-ki az otthoniakra gondolt… (Annyival jobb, hogy mi nem csak álmodozni tudunk róluk, hanem akár fel is tudjuk hívni őket!) A délutáni kimaradhatatlan nassolás után pedig készen álltunk arra, hogy tovább képezzük magunkat Robin Hood hű segédeivé.
Ezen alkalommal a rejtőzködés mesterévé kellett válnia az egyik csapatnak (akit írnokként követek). Szeretném jelenteni, hogy kishölgyek fantasztikusan teljesítettek és kormos arccal árkon-bokron átmásztak, majd egy avar kupac mélyére rejtőztek el. A fiúk féltek a szúrós bokroktól.
Nagyon jól éreztük magunkat! 😊
A hűvös augusztusi estéket mi is tehetné kellemesebbé, mint a jó kis pattogós-füstös-fényes tábortűz? Csuklyás barátunk így már jó előre össze is készítette a száraz ágakat, hogy a szorgos vitézek is megtapasztalhassák milyen hangulatos is egy ilyen nyári este. Szólt a nóta, forgott a tánc.
Egyszerre azonban ott termett a gonosz János herceg és bevezette őket a kincstári költségvetés rejtelmeibe. Erre nagy felfordulás támadt. Szerencsére azonban megjelent a hős, a bátor, a rettenthetetlen Robin Hood és tüzes nyilával elűzte a gonosz herceget. Így már mindenki nyugodtan indulhatott el fürdeni.
És aztán véget ért az első teljes tekeresi napunk. A gyerekeket már jóval könnyebb volt ágyba rakni és mikor megtudták, hogy személyem tud üzenni a szülőknek, akkor azt kérték adjam át: Nagyon szeretik anyut és aput és jó éjszakát kívánnak nekik!
Palotai Krónikák
Felelős kiadó: Herceg Földnélküli János
