Honfoglaló - Szerda
Hivatalosan is a hét feléhez érkeztünk. Ez egy vízválasztó minden táborlakó életében, mert az eddigi "júúúúj minden úúúúj" hangulat ezen a napon fordul át a "jaaaj mindjárt megyünk hazaaa" érzésbe.
Reggeli után ismét dicséret és szívfoglaló Bibliafoglalkozás volt, most egy kis csavarral, ugyanis a csapatok különvonultak és a csapatkapitányok tartották meg a foglalkozást. Attól függően kinek milyen elképzelése volt erről, mindenféle-fajta szellemi tevékenység előkerült a csapatoknál. Voltak, akik közösen olvasták a Bibliát, mások beszélgettek vagy a bizonyságaikat osztották meg egymással. Ez a sokféle foglalkozás is megmutatta, mennyire egyediek a csapatok.
Mivel nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, a hét közepére ideális módon a középkor mellett vizes nap volt betervezve, amit a megjelenő Mátyás király lovagi tornává alakított.
Folyt itt a víz mindenhol, senki nem úszta meg szárazon! Ezt a megjelenő vikingek mellett a vízi lovagi torna utáni vízibomba-háború is garantálta. Mindenki fergetegesen érezte magát, és ez a kivik lelkén szárad. Hát igen, lassú víz partot mos... De csak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, mi nem hajtjuk a magunk malmára a vizet!
A szárítkozós tánc közben betáncolt a nádaházamat ropó táborozók közé egy újabb fura szerzet. Ez azonban más volt, mint a többiek: szigony volt nála, zöld pikkelyek borították és békatalpa volt! Mint kiderült Bübünek hívják, és a Balatonban él. Meg is lepődtünk, hogy a szárazföldön láttuk, de azon még jobban, hogy nem is egy, hanem két darab Fluxónium lógott a nyakában! Mátyás király hű lovagja, Csuklyás Róbert táncpárbajra hívta a vízi bestiát, aminek nyertese megkapta az anyagot. Szoros küzdelem után Csuki Robi került ki győztesül, így a Fluxónium Mátyásékhoz került. Az igazságos király eme nemes tettet egy kaktuszos fagyival jutalmazta, melyet maga Beatrix, a királyné nyújtott át.
Ezek után a meleg már nem sok vizet zavart, de azért még leugrottunk a Balatonhoz. Az elmúlt pár nap jól felmelegítette nekünk a tavat, így senki sem sikoltozott, amikor belecsobbantunk. Hatalmas pancsolást csaptunk, és aztán jóízűen fogyasztottuk el az uzsit.
Azt gondolnátok, hogy ennyi volt a nap? Nagyot tévedtek, mert este még sorra került egy olyan program, ami egyszerűen mindenkinek a kedvence: a számháború! Ez egyébként tegnapra volt betervezve, de sajnos elmaradt, minket pedig annyi lelkes lurkó ostromolt, hogy muszáj volt bepótolni. A tábor két nagy csapatra osztódott, és hősiesen megküzdöttek egymással. Csak úgy röpködtek a hat számjegyű összegek. Végül a narancs-piros-sárga kombó győzedelmeskedett 2-0-ra, és következhetett a nap megkoronázása (ha már királyoknál tartunk megint).
Az árnyékoló adott helyszínt a kertimozinak, ahol végre megnézhettük azt az ikonikus filmet, ami az egész tábor tematikáját adta: a Büszkeség és balítéletet! Ja, mi? Hogy rossz dvd-t hoztunk el?? Nem dehogy, a kedves szülőknek nem kell aggódniuk, hogy elnézték a táborleírást! Természetesen a Vissza a jövőbe került fel a vetítővászonra (persze a kóser verzió). Popcornt majszolva követtük végig a már személyesen is ismert Marty McFly és Doki kalandjait.
A fáradt csapat ezután nyugovóra tért, a film közben elalvókat is összeszedtük, és nemsokára meglátjuk, holnap mi kerül porondra.
To be continued...
Írta: A szoki
