Honfoglaló - Kedd

"Jó reggelt kívánok, ébredni kéne már, oooooo..." harsant fel a reggeli ébresztő, és a gyerekcipőcskék már kint is termettek az udvaron. De még mielőtt leragadó szemeik kipattanhattak volna, meg is jelent két olasz: Mussoli... ja nem, Mario és Luigi egyenesen a híres Nintendo játékból! Bajuszuk alatt legörbült szájjal mesélték el, hogy elvesztették a Bajnokot, aki a Nintendo játékok legkirályabbika (de amúgy valószínűleg ember, nem bika). A szépséges Princess Peach is csatlakozott hozzájuk, szintén a Bajnokot keresve (most komolyan, itt senki sem tud vigyázni a cuccaira, mármint a barátaira?).

Nem elégedtünk meg azzal, hogy a hét végén a kedves Bajnok egész biztosan a talált tárgyas dobozban lesz, hanem eldöntöttük, hogy a mai nap új bajnokot avatunk, mégpedig az egész napos Nintendo játéko-, akarom mondani sport játékok eredményeként (offline tábor hehe). Hogy ezekre felkészüljünk megkértük Marióékat, hogy tartsanak nekünk egy kis felkészülést, ami a napszaknak megfelelően reggeli tornává alakult. A zenés testedzés végén össznépi fogócskát rittyentettünk, és ügyesen elkaptuk a mindhárom Nintendo hőst.

Ennyi reggeli (melléknév) izgalom után jólesett a reggeli (főnév).

Majd az árnyékoló alá begyűlt a gyereksereg, s a kivik vezetésével a sok gyerekhang hálaénekeket zengett az ég felé. Dávid bácsi a bibliafoglalkozáson arról beszélt, hogy fontos, hogy a beszédünket ne rombolásra, hanem építésre használjuk. Belegondoltatok már, hogy milyen nagy változást hozna az életetekbe, ha mindig csak a jó dolgokat mondanátok ki? Hmmm...

A Nintendo-sport-akadály-pályák fel is épültek közben, s a tegnap óta már jól összeszokott csapatok nekiugorhattak az újabb megmérettetésnek. Természetesen Mario és Luigi is kapott egy állomást, a Pacman-fogó keretében pedig Princess Peach üldözte a kergebirka-mód futkározó kölyköket. Szerencsére Buzz Lightyear mögé elrejtőzhettek, de csak a kapacitás erejéig...

Volt még kosárradobás, élő kígyósjáték, Mario akadálypálya, na meg a Formula-1 rajongók rendkívül nagy örömére egy egész versenypálya épült a focipálya közepén. A Tekeres Ring talicskája 6x10 kört száguldott végig 1 kivierő teljesítménnyel.

Az izzasztó programok jó pár szilvásgombóc leszánkázását követelték meg gyomrainkba!

Csendes pihi, szülőkkel való kapcsolatápolás, büfééééé.

A büfééééé után folytatódhattak a mozgásos feladatok. Ezúttal 3 (azaz három) klasszikus csapatsport keretében mérhették össze erejüket a csapatok. Meta, ja bocsi, méta, élő csocsó, valamint party-zán került terítékre.

Így élményekkel jóllakottan ülhettünk le nézni az elmaradhatatlan kivi-táborozó focimeccset. Mit ne mondjak: fergeteges volt. A táborozók hősiesen küzdöttek a Lurkó gyerekszobájában található sokféle játék ellen. Volt itt római katona, Rex a dínó, Fiona, Frédi, egy unikornis, egy viking, Stitch, az űrkutya, nem is egy, hanem kettő séf, kiknek fején patkány csücsült és irányította őket, sőt, maga Einstein is beállt, aki talán egy alternatív univerzumból bukkanhatott fel, ugyanis kísérője két gumicsirke volt. A hősies küzdelem tizenegyes párbajban végződött, melynek eredményeképp a táborozók elképesztő bravúrral győzedelmeskedtek. Hullott a konfetti a gyerekekre, és a játékok se szomorkodtak túlságosan, beálltak a nyertesek örömtáncába.

Gyorsan legurult a vacsi is, majd az éremosztást követően egy egészen exkluzív előadáson vehettünk részt. Tekeres Mesekastélya nyitotta meg díszes kapuit. Vattacukor hercegnő mesélt el nekünk egy nagyon tanulságos történetet arról a kiviről, aki bár először nagyon rosszul bánt a gyerekekkel sőt a többi kivivel is, de aki a történet során valahogy megváltozott...

A narrációt pantomim színészek keltették életre, kik örömmel csillogtatták meg végre Oscar-díjra érdemes színészi képességeiket. Mesekastély fényei megvilágították a tátott szájjal, némán figyelő nézőteret, ahol az álmos szemek helyett az esti órák ellenére élénk tekintetek figyelték a Tekeres történetében egészen egyedülálló előadást. (Amit egyébként az egyik kivitársunk írt!) Nem túlzok: elképesztően menő volt! Nehéz szavakba önteni, hogy pontosan mit is éltünk meg, de remélem, hogy a gyerekeknek majd otthon sikerül :). (Talán könnyebben, mint nekem itt késő este...)

A megelevenedett mesevilág pedig végül mindenkit álomba szenderített...

N.V és M.B