Honfoglaló Galaxistábor - szerda
Csillagnapló harmadik nap, ismét Tekeresről jelentkezünk. Újabb nap, újabb kalandok vártak kis kadétjainkra. A késői lefekvés után nehezen húztak szkafandert a táborlakók, de a reggeli ébresztő ismét kirázta őket a kabinokból. A napot az osztagok közös dicsérettel kezdték, majd csapatonként elvonultak bibliafoglalkozásra, ahol bibliaolvasás, imádkozás és kötetlen beszélgetés volt az étlapon, hisz nem csak kenyérrel él az ember (persze egy kis reggeli teával és buktával is kiegészítettük a menüt).
A nyugis reggel után azonban megkezdődtek a kalandok. A tavaly igen híres papírrepülő verseny ismét megrendezésre került, azonban idén természetesen az origamik az egész galaxison (a focipályán) suhantak át.
Mondanom sem kell, sosem volt még ilyen szép élénk színű a fű. Az osztagok 500 hadigépet készítettek és ezeket mind fel is használták, melyet Monsieur és Madame Vauhaus, akik a Canvau nevű bolygóról érkező művészek, fel is használnak inspirációnak a következő műalkotáshoz.
Az univerzum egy igen hideg hely, a szkafanderek roppant könnyen elhasználódnak, egy űrkadétnak pedig rengeteg felszerelése van. A már hírhedt Kalmár Játékok során egy teljes szetthez szükséges alapanyagokat kellett a gyerekeknek összegyűjteniük, amit lelkesen is igyekeztek végrehajtani, hisz senki sem szeretett volna űrsisak oxigén nélkül maradni a világűrben. Azonban felbukkantak a hírhedt marslakócskalózok, akik loptak, csaltak, üldöztek és a gyerekeket akár el is hurcoltak a börtönbe (kapuba).
Parileves, rántotthús, csendespihenő, büféé, és mindeközben a csapatok a tegnapi pontok alapján újabb bolygókat foglalhattak el a naprendszerpályán. Az intergalaktikus birodalmak egyre nőttek, olyannyira, hogy a csapatok néhol még összetűzésbe is kerültek, így megkezdődtek az első csillagháborúk.
Délután a galaxis egyik legfontosabb periódusos-rendszeri elemén volt a hangsúly, amely nem más, mint a H2O. Vizes programok érkeztek, minden mennyiségben: vízibomba-torpedó, habpálya-röpi, ügyességi vízátvitel, és csúszópálya várta a száraz gyerekeket, akik egykettőre csuromvizesek lettek.
A vizezés tetőpontja természetesen az elmaradhatatlan vízibomba-csata volt, amelyre talicskával érkeztek a lövedékek. Ezek hamarosan lehetetlen íveket húztak az égbe, és kijelenthetjük, hogy senki sem úszta meg szárazon.
Szárítkozós tánc után a táborvezetőket is megfürdettük (vagyis inkább ők magukat) egy vicces játék keretében, majd a kivik közül is feltöltöttük H2O-val azokat, akik még nem voltak eléggé külsőleg hidratálva (ez Nonó lelkén szárad...).
Szuperszónikus fényesebességű fürdés után jól bevacsiztunk rizseshúsból, majd következett az esti mese. Gyors közönségszavazás után már majdnem elkezdtük volna a L'ecsót, amikor Monsieur és Madame Vauhaus újfent megjelent.
Gratuláltak az egész napos űrbéli tevékenységeinkhez, majd újabb üzenetet hallgathattunk meg a Kis Hercegtől. Ismét űrviharok és törmelék akadályozta a műholdjaink tiszta vételét, azonban annyit megtudtunk, hogy a Kis Herceg nagyon félti a Rózsáját, és Bolygóromboló Bob egyre közeledik... Na mindegy, azért a filmezést nem napoltuk el. Másfél órás magunk elé meredés után vetettünk egy pillantást az égre is, megszámoltuk a csillagokat, aztán, amikor rájöttünk, hogy meg van az összes, elmentünk aludni.
