Honfoglaló Galaxistábor - hétfő

Üdvözlünk mindenkit az univerzum leghiperszuperszónikusankalandosabb űrszegletében, Tekeresen! Kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, vegyék fel szkafandereiket, és izzítsák be rakétáikat, ugyanis a kilövés hamarosan megkezdődik…

Tíz… kilenc… nyolc… hét… hat… öt… négy… három… kettő… egy… KILÖVÉS!!!

Amint a gyereksereget a két űranyahajó meghozta, a galaxisvezető Dávid bácsi eligazítást tartott, és a lurkók elfoglalták űrkabinjaikat, akarom mondani szobáikat. Amikor mindenki kényelmesen elrendezkedett az űrállomáson, kiadós ebéd keretében feltöltöttük űrraktárainkat. A gyümileves és tarhonya igazán asztronautákhoz méltó éteknek bizonyult. Az expedícióhoz ezen felül még becseréltünk néhány intergalaktikus dollárt mindenféle plusz finomságra (ezt a galaxis Földnek nevezett szegletében csak úgy hívják, hogy büfé), aztán meg is kezdődött az űrutazás.

Az újonnan megalakult osztagok színeket kaptak, amelyeket mini rakéták kilövési füstfelhője leplezett le, majd szorgosan el is kezdték az összekovácsolódást egy csapatépítő játék keretében.

Persze nem kezdhettük el ezt esemény nélkül – Tekeresen mindig történik valami – ugyanis mielőtt elindultunk volna a csapatállomásokhoz, két NASA tudós és egy bizonyos Mackó da Gamma nevezetű űrfelfedező is feltűnt a horizonton.

A tudósokat egy éppen lezuhant meteor foglalkoztatta, ugyanis nem tudták megfejteni, mégis honnan csöppent épp Tekeresre ez az idegen anyag, és miféle írásjelek találhatóak rajta. Mackó da Gamma űrfelfedező is eziránt érdeklődött, meg persze fel kívánta fedezni a tábort.

A csapatok vacsorára már egészen összeszoktak, csapatnevet, csatakiáltást találtak ki, és a zászlók is elkezdtek színessé formálódni. Vacsi előtt még a csapatépítő pontjai alapján bolygókat foglalhattunk el (végül is Honfoglaló táborban vagyunk) az ebédlőben megépített ultrarealisztikus tejútrendszer-maketten.

Ezután ünnepélyes nyitóceremónia keretében felvontuk a táborzászlót, miközben meghallgattuk az idei táborhimnuszt, ami ha engem kérdeznek zseniálisra sikeredett (és biza nem vagyok botfülű).

Ez volt az a pillanat, hogy megérkeztek a Nasa képviselői, akik dekódolták a meteoron lévő üzenetet, amely nem mástól érkezett, mint magától a Kis Hercegtől. Állítása szerint a rózsáját kereste, azonban beszippantotta egy feketelyuk, és a galaxis egy távoli pontjára repítette. Az ottani népek valami bolygórombolót emlegettek, azonban ezután megszakadt az üzenet... Elhatároztuk, hogy segítünk neki, de ez a hír nem szegte kedvünket, sőt a tábortűz körül örömünnepet ültünk, akarom mondani táncoltunk Isten dicsőségére. Ezután el is foglaltuk az űrhajó hibernációs kapszuláit, a holnapi kalandokról álmodozva.