Honfoglaló Galaxistábor - csütörtök

Az ébredő erő

A langymeleg júliusi levegő légörvényei lágyan cirkulálnak a fiú és lány folyosón. A szellő néhány tegnapról megmaradt vízibombacafatba is belekap. Valaki már korán felkelt, s tágra hagyta a nagy ajtókat. Odakünn az idő friss, meglehetősen borongós, ám a betonszínben gomolygó légtömegek eldönthetetlenné teszik a kérdést: vajon esős vagy épp verőfényes napra számíthatunk. Mindenesetre valaki eközben a folyosón a húrok közé csap, indul az ébresztő.

A reggeli torna szervezői ismét meghúzzák a váratlant; számháború lesz. Egy játék - két csapat - két zászló - két forduló. Heves, de baráti rikoltozások töltik be a milliőt.

A reggeli betevő után - mely szabadon variálható vajas kenyér különféle felvágottakkal és zöldségekkel - kezdetét veszi a bibliafoglalkozás. A dicséretet követően napi témánk az engedelmesség. (Szóval, kedves szülő! Ha gyermeked a tábor után gyanúsan sokat javult engedelmesség terén, dobj egy pacsit a távolból a kiviknek. Szívesen :))

Amint az említve volt, napunk elején a kiindulópont egy heves számháború volt, de nem ez volt ám az utolsó háború, sőt! A reggeli mutatvány csak egy baráti kis lötyögés volt a délelőtti programunkhoz képest, mely a "Csillagok Háborúja" nevet viselte. A játék másfélszáz résztvevője szerint abszolút nem nagyképű a címadás, hiszen egy, a tekeresi telek teljes területére kiterjedő bázis- és zászlófoglalós kalandjáték volt a feladatunk.

Miután minden csapat elfoglalta a tekeresi préri neki járó szegletét, átfogó szövetségek fonódtak a Vino Rosso csapat szétzúzása érdekében. A villámháborút követően további két intergalaktikus összecsapásra került sor. A támadóegységek feldíszítették a skalpfalat a megszerzett zászlókkal, a szanitécek (nem szaniterek!) pedig új életet leheltek az elesett harcosokba.

A csatározásban kiéhezett katonák űrtartalékait daragaluska leves és borsófőzelékben lubickoló, Jurassic parkba illő dinoszauroszok (aka dínóhús) töltötték újra. Az űrkalandorok egy kis sziesztával készültek a mozgalmas délutánra, ami csillagközi kereskedéssel indult. Tekintve a legénység egész hetes példamutató magatartását, az elkövetkezendő pár óra elfoglaltságairól szabadon dönthettek. Labdázás, kártyázás és kiadós beszélgetések kerültek műsorra. Mindezalatt a légiutaskísérők (Kivik) lázasan foglalatoskodtak az esti attrakció előteremtésével.

A Nova Maximában (alias Circus Maximus) lezajló finálé minden várakozást felülmúlt. Az űrbrigádok ünnepélyes bevonulását követően megkezdődött a végső leszámolás. A legképzettebb kadétok válogatott megpróbáltatásokon mérhették össze erejüket.

Időközben előkerült Bolygóromboló B.O.B., aki Tekeres-galaxis teljes leigázásával fenyegetőzött, mely hajszál híján sikerült is.

Űrhajósaink szerencséjére, erős ellenállás szerveződött (a már korábban megismert H.E.H.E), amely azonban kudarcba fulladt volna a Kis Herceg közbelépése nélkül.

A szőke fiú reményteljes szavai lelket öntöttek az elcsigázott hősökbe, akik már-már a teljes behódolás határán álltak. A megerősödött kommandó így keresztülhúzta a zsarnok B.O.B. számításait és újra beköszöntött a viszonylagos béke Tekeresverzumban. A táborlakók tüzijátékkal és örömtánccal ünnepeltek, melyet egy kiadós hotdogozással koronáztak meg.

Az est egy újabb mesekastéllyal zárult, melyben fény derült B.O.B. múltjára és jövőbeni sötét szándékaira.

Bár a világhódító fenyegetései nem engedték a nyugalom teljessé válását, mi mégis megjutalmaztuk a csapatok egész heti, odaadó munkáját. A Vino Rosso csapat lett a galaktikus űrverseny abszolút győztese.

Így minden űrhajós boldogan és elégedetten tért nyugovóra, hogy felkészüljön a galaxistábor legutolsó napjára.