Biblia tábor - Hétfő

Kedves Naplóm!

Képzeld, már hónapok óta a Biblia táborra készültem, tavaly is annyira jó volt! Nem éppen arra számítottam, hogy a táborba megérkezve felfegyverzett, babiloni katonák fogadnak majd…elég szürreális élmény volt. A lány szárny előtt ott trónolt Nabukodonozor király, aki táncosokkal, katonákkal és tanácsosaival volt körülvéve.

Miután minden táborozó megérkezett, Márk bácsi tartott nekünk egy nem-egészen rövid tájékoztatót, ahol ismertette velünk a tábor szabályait, illetve a kiviket is bemutatta (végig azon agyaltam, hogy melyik szerencsés szoba nyeri meg magának Nabukodonozort, vagy a Mazsihisz elnökét kivijének…)

1 óra körül megebédeltünk (világbajnok az eperkrémleves), majd büfézés után nagy kiabálásra lettem figyelmes. Már majdnem a Calippo-m végére értem, amikor ismét betereltek minket az árnyékoló alá, ahol dicséreteket kezdtünk énekelni. Még sosem voltam olyan bibliafoglalkozáson, ahol katonák vesznek körbe és Babilon királya is résztvevőként van jelen. Márk elindított egy körtáncot is, amibe még én is beszálltam, pedig tudod, hogy nem szeretek táncolni…
Fogalmam sincs honnan, de a dal végén felbukkant 2 fura, nem korunkbeli ruhába öltözött alak, akik, mint kiderült, Jeremiás és Dániel próféta voltak. Nabukodonozor végre megtudta, mit jelent az álma, nem is repesett az örömtől. Olyannyira nem, hogy betereltek minket egy arénába, ahol arra kaptunk felszólítást, hogy hajoljunk meg a felállított bálvány előtt. Na még mit nem! Tudod hány táborozó hajolt meg végül előtte? NULLAAA!!! Büfé-tilalommal fenyegetőztek, de ezzel sem tudtak megtörni bennünket.

Ezt követően Márk bácsi elmondta, hogy kik lesznek a csapatvezetők, és melyik szobák fognak hozzájuk tartozni. Nekem mázlim van, sok kedvenc színem van. A csapatunkkal ezután 6 különböző állomáson igyekeztünk megismerkedni, megtanulni egymás nevét. Az enyémet könnyű megjegyezni, szerintem, de a mellettem lévő Tomi (vagy Balázs?) valamiért még a harmadik állomáson sem találta el.

Rendesen megéheztem a végére, így iszonyat jól esett a húsgolyó, amit vacsira kaptunk. Tele hassal estünk neki a számháborúnak, ami így elsőre lehet nem tűnik olyan jó ötletnek, de amúgy az volt. És egy szúnyog sem csípett meg! Még jó, hogy szólt a kivim, hogy fújjam be magam.

Azt hittem, hogy az izgalmakat innen már nem lehet fokozni, de Tekeresen a fokozásnak úgy tűnik nincs határa: végignéztük, ahogy Belsazárt kirángatják az ebédlőből…konkrétan a Méd-Perzsa birodalom 2 perc leforgása alatt átvette az uralmat! Ilyen izgalmak után kellett lefürödnünk és elvonulnunk a szobáinkba elcsendesedni…elcsendesedni? Még jó, hogy bejött a kivink, és együtt imádkoztunk meg Bibliát olvastunk. Megértettem egy igét, amit eddig még nem sikerült! És ez még csak a hétfő volt…mi vár ránk holnap? Passz…majd mesélek!