Kiskalandor kedd

Szalagfogóval indítottuk a napot, amiről képem ugyan nincs, így el kell hinnetek hogy megtörtént.
Reggeli, és a szobák rendberakása után bibliai foglalkozást tartott Feri bácsi, ahol Elizeus próféta példáján keresztül mutatta be, hogy a csúfolódás mennyire rossz dolog, és mennyire komoly következményei lehetnek. Dicséret, utána irányított szabad sportprogramok következtek. A KIVIk szétszéledtek a tábor különböző pontjaira, és mindenféle sportlehetőséggel várták a táborozókat. Látványos volt, ahogy több mint 100 gyerek visítva, nyerítve, nevetve, huhogva szaladgál az állomások között.

A délelőtt további részében a kreativitásé volt a főszerep, a csapatok nekiálltak elkészíteni Leonardo ejtőernyőjét a tervek alapján. Eddig nem tudtam, hogy a kukászsákot ennyiféleképpen fel lehet használni, mindenesetre kreativitásból nincs hiány. Holnap a siklóernyő következik, érdekes megoldások várhatók.

Kiskalandor  hétfő

Üdvözlet az otthoniaknak innen Alsótekeresről! A váratlan történetek, lehetetlen helyzetek mesebeli hősök földjéről. Ahol a magasság olyan mintha mélység volna, a sötétség sem rettent, mert a világosság beragyogja. De hagyjuk is a közhelyeket…

Üldözőből üldözött

Felemelő érzés felébredni a tábor utolsó, teljes napján. Klisét puffogtatva: egyik szemem sír, a másik nevet. A finis-hangulat járja át az egész tábor területét. A nap, mikor utoljára léphetnek még a csapatok a térképen, a nap, mikor utoljára szerezhetünk pontokat, a nap, mikor utoljára vannak együtt a csapatok abban a formában, ahogy a héten megismertük őket. Ezt a lezáró napot kivi-fogóval startoltuk. Egyszerű fogócska ez, azzal a különbséggel, hogy a fogók kizárólag a gyerekek. Nekem elképszetően nagy élmény volt a saját kiviimet kergetni közel százhuszadmagammal. Máskor a kivik kergetnek minket fürdésnél, most viszont mi. Így lesz az üldözőből üldözött.

Bibliai tótó

„Lóci, ébresztő! Lóciii! Ne-kedd fel kell kelned!” – Arnold próbált felébreszteni ezzel az elképesztően fárasztó szóviccel, vélhetően sokadik próbálkozásra. Döbbenetes, hogy megvárta a kedd reggelt csak azért, hogy így kelthessen. De Arnold ilyen kis vicces-fiú. „Tempósabban, nehogy késsünk a reggeli tornáról.” Folytatta kétségbeesett reggeli rikoltozását. Kidörzsöltem az álmot csipa-borította szemgödrömből, felhúztam vadiúj sportcipőmet, s loholtam is ki gyülekezőre a lány szárny elé. Roppant gyenge létszámmal ugyan, de némelyek már kint kóvályogtak a focipálya tájékán. Amint azonban az kiderül, a riasztás téves volt, ugyanis kedd reggel a torna elmarad. Pontosabban, nem elmarad, csak később lesz. Délelőtt. (Tulajdonképpen később egy délelőtti tornára került sor.) Előtte azonban benyomtunk a búránkba egy laktató reggelit. Valójában sokkal kedvezőbb így, hogy jól lakottan kezdjük el a versenyeket. Mégis kinek esik jól fáradtan, éhesen mozogni?!

Szemelvény egy tekeresi párbeszédből vol.2